Évindító kérdezz-felelek

Korán reggel van, koromsötét, odakint még minden csendes. Még az utolsó e-mailt elolvasom, átfutom a napi teendőket, mikor hallom egy autó lassít le a ház előtt. Mikor kilépek az ajtón egy széles mosoly és vidám integetés köszönt. Nálunk így kezdődnek a napok, és míg megérkezünk az első teendőnkhöz gyakran nagyobb távokat teszünk meg fejben, mint amennyi kilométert az alattunk futó kerekek. Úgy gondoltuk meghívunk Titeket egy ilyen reggeli autóútra. A téma Klaudiék évzáró-évindító utazása Balira; pihenés, felfrissülés, munka és szabadidő. Tartsatok velünk egy jó beszélgetésre, úgy ahogy azt mi szeretjük.


Mikor fogalmazódott meg benned az utazás ötlete?

Már egy elég régi, 2-3 éve dédelgetett terv valósult meg idén decemberben, mikor elutaztunk.


Miért épp Bali?

Hogy honnan jött nem tudom, de mindig is szívszerelem volt. Sokszor emlegettük Ákossal, rendszeresen elhangzott a mondat majd ha egyszer eljutunk Balira. Persze aztán mindig jöttek a kifogások. Majd nyáron, majd télen, viszont nyáron esküvők, karácsony előtt Ákosnak zajlik a szezon. Most szerencsére összeállt minden.

Voltál valaha ennyit távol dédelgetett szerelemvállalkozásodtól? (nem is tudom ezt miért kérdeztem meg, annyira egyértelmű a válasz)

Jaaaaj, dehogy [nevet].


Akkor mennyi a maximum idő, vagy egyáltalán volt bármennyi idő, amikor nem foglalkoztál a Love,Wedding&Co.-val?

10 nap, annyi volt a legtöbb idő. [pár másodperc hallgatás] De akkor is dolgoztam, amikor nem látták. Nyaraláskor, korábban keltem vagy este dolgoztam. Mikor anyukámmal voltunk kirándulni, ő már elment aludni, akkor én becsuktam az ajtót és a másik szobában dolgoztam. Ilyenkor mindig előre voltak időzítve a posztok, bejegyzések, szóval mielőtt nyaralni mentünk volna végkimerülésig hajtasz, hogy 10 napot pihenhess, ahol végül nem tudsz kikapcsolni. Ezért kevés az a tíz nap, így utólag visszatekintve már látom.


Milyenek voltak a munka elengedésének a fázisai?

Első három-négy nap dolgoztam, ezt bevallom őszintén. Az elején állandóan. A repülőgépre elkészítettem a romantikus regényeket, ami biztos elvonja majd a figyelmem, végül ki se nyitottam őket. Ehelyett fejben dátumról dátumra, párról párra zakatoltak a gondolataim; mi hogyan lesz megoldva, ki fogja elvinni a meghívót még karácsony előtt. Aztán Ákos rám szólt, hogy vajon akkor ezért jöttünk kirándulni, Tőled jött az üzenet, hogy Te mit csinálsz?! (lekövettem a digitális lábnyomát, tudtam ha nem pihen). Végül feleszméltem és aztán nagyon jó volt. Mikor elmentünk a rizsföldekre, magába szívott az indonéz kultúra és innentől kezdve már kikapcsolt az agyam.

Nem volt furcsa a karácsonyt nem otthon tölteni?

Végtelenül furcsa volt, másrészt talán életem legszebb karácsonyának mondhatom. A jelenben, akkor és ott voltam. Nekem problémám van ezzel, mindig vagy a múltban vagy a jövőben élek. Ez talán munkaköri ártalom, hiszen mindig az elkövetkezendő fél, egy vagy akár másfél évet tervezzük.

A karácsonyi menüt muszáj elmesélnem carbonara volt és soto ayam (míg én kókuszos kiflit sütöttem). A soto ayam, a kedvenc ázsiai levesem. Ami fontos volt, hogy a carbonara halas legyen. Valamilyen módon megidézni az otthont, hogy legalább ott visszaköszönjön a karácsonyi hal.

Hiányzott a karácsonyi díszítgetés? Igen, nagyon. Balin sörösüvegekből volt karácsonyfa állítva. Az is nagyon furcsa volt, hogy meleg volt, 34°C.


Visszatérve a munkához, volt amikor bepánikoltál? Nem fogok megsértődni. Most pánikolok, hogy merre menjek (mikor csődöt mond a navigáció). De egyébként nem, tényleg. Az első három nap után, mikor sikerült elengednem, teljesen nyugodt voltam.


Maximum hány napot bírtál ki, anélkül, hogy átfusd a mailjeid? Őszintén? 4 naponta. De nálam ez rituálé. Mikor már felébredtem, ezzel indítom a napom, elolvasom az aznapi e-maileket. Persze Ákos ilyenkor is rámszólt, hogy mit csinálok.

Biztosan láttál valamit ami indonéz és esküvős, erre van a szemed beprogramozva. Mesélj! Két dolgot láttam, először egy esküvői készülődést. Nagyon tetszett, hogy mindenki díszített, készült a dekoráció a templomban. Komoly csapatmunka volt. Egy igazi tradicionális indonéz esküvő, kis rizsadományokkal, virággal, bambusszal. Nekünk talán már giccses is lenne. A másik pedig a sofőrünk esküvői képei, ill. amit elmesélt: hogyan zajlik náluk egy esküvő, milyen volt az övé, hol volt. Náluk 3 napos az esküvő és az egész falu lakosságát meghívják. Majd a menyegző után az ifjú házasok pár napig nem hagyhatják el a házat, ez náluk hagyomány.