Évindító kérdezz-felelek

Korán reggel van, koromsötét, odakint még minden csendes. Még az utolsó e-mailt elolvasom, átfutom a napi teendőket, mikor hallom egy autó lassít le a ház előtt. Mikor kilépek az ajtón egy széles mosoly és vidám integetés köszönt. Nálunk így kezdődnek a napok, és míg megérkezünk az első teendőnkhöz gyakran nagyobb távokat teszünk meg fejben, mint amennyi kilométert az alattunk futó kerekek. Úgy gondoltuk meghívunk Titeket egy ilyen reggeli autóútra. A téma Klaudiék évzáró-évindító utazása Balira; pihenés, felfrissülés, munka és szabadidő. Tartsatok velünk egy jó beszélgetésre, úgy ahogy azt mi szeretjük.


Mikor fogalmazódott meg benned az utazás ötlete?

Már egy elég régi, 2-3 éve dédelgetett terv valósult meg idén decemberben, mikor elutaztunk.


Miért épp Bali?

Hogy honnan jött nem tudom, de mindig is szívszerelem volt. Sokszor emlegettük Ákossal, rendszeresen elhangzott a mondat majd ha egyszer eljutunk Balira. Persze aztán mindig jöttek a kifogások. Majd nyáron, majd télen, viszont nyáron esküvők, karácsony előtt Ákosnak zajlik a szezon. Most szerencsére összeállt minden.

Voltál valaha ennyit távol dédelgetett szerelemvállalkozásodtól? (nem is tudom ezt miért kérdeztem meg, annyira egyértelmű a válasz)

Jaaaaj, dehogy [nevet].


Akkor mennyi a maximum idő, vagy egyáltalán volt bármennyi idő, amikor nem foglalkoztál a Love,Wedding&Co.-val?

10 nap, annyi volt a legtöbb idő. [pár másodperc hallgatás] De akkor is dolgoztam, amikor nem látták. Nyaraláskor, korábban keltem vagy este dolgoztam. Mikor anyukámmal voltunk kirándulni, ő már elment aludni, akkor én becsuktam az ajtót és a másik szobában dolgoztam. Ilyenkor mindig előre voltak időzítve a posztok, bejegyzések, szóval mielőtt nyaralni mentünk volna végkimerülésig hajtasz, hogy 10 napot pihenhess, ahol végül nem tudsz kikapcsolni. Ezért kevés az a tíz nap, így utólag visszatekintve már látom.


Milyenek voltak a munka elengedésének a fázisai?

Első három-négy nap dolgoztam, ezt bevallom őszintén. Az elején állandóan. A repülőgépre elkészítettem a romantikus regényeket, ami biztos elvonja majd a figyelmem, végül ki se nyitottam őket. Ehelyett fejben dátumról dátumra, párról párra zakatoltak a gondolataim; mi hogyan lesz megoldva, ki fogja elvinni a meghívót még karácsony előtt. Aztán Ákos rám szólt, hogy vajon akkor ezért jöttünk kirándulni, Tőled jött az üzenet, hogy Te mit csinálsz?! (lekövettem a digitális lábnyomát, tudtam ha nem pihen). Végül feleszméltem és aztán nagyon jó volt. Mikor elmentünk a rizsföldekre, magába szívott az indonéz kultúra és innentől kezdve már kikapcsolt az agyam.

Nem volt furcsa a karácsonyt nem otthon tölteni?

Végtelenül furcsa volt, másrészt talán életem legszebb karácsonyának mondhatom. A jelenben, akkor és ott voltam. Nekem problémám van ezzel, mindig vagy a múltban vagy a jövőben élek. Ez talán munkaköri ártalom, hiszen mindig az elkövetkezendő fél, egy vagy akár másfél évet tervezzük.

A karácsonyi menüt muszáj elmesélnem carbonara volt és soto ayam (míg én kókuszos kiflit sütöttem). A soto ayam, a kedvenc ázsiai levesem. Ami fontos volt, hogy a carbonara halas legyen. Valamilyen módon megidézni az otthont, hogy legalább ott visszaköszönjön a karácsonyi hal.

Hiányzott a karácsonyi díszítgetés? Igen, nagyon. Balin sörösüvegekből volt karácsonyfa állítva. Az is nagyon furcsa volt, hogy meleg volt, 34°C.


Visszatérve a munkához, volt amikor bepánikoltál? Nem fogok megsértődni. Most pánikolok, hogy merre menjek (mikor csődöt mond a navigáció). De egyébként nem, tényleg. Az első három nap után, mikor sikerült elengednem, teljesen nyugodt voltam.


Maximum hány napot bírtál ki, anélkül, hogy átfusd a mailjeid? Őszintén? 4 naponta. De nálam ez rituálé. Mikor már felébredtem, ezzel indítom a napom, elolvasom az aznapi e-maileket. Persze Ákos ilyenkor is rámszólt, hogy mit csinálok.

Biztosan láttál valamit ami indonéz és esküvős, erre van a szemed beprogramozva. Mesélj! Két dolgot láttam, először egy esküvői készülődést. Nagyon tetszett, hogy mindenki díszített, készült a dekoráció a templomban. Komoly csapatmunka volt. Egy igazi tradicionális indonéz esküvő, kis rizsadományokkal, virággal, bambusszal. Nekünk talán már giccses is lenne. A másik pedig a sofőrünk esküvői képei, ill. amit elmesélt: hogyan zajlik náluk egy esküvő, milyen volt az övé, hol volt. Náluk 3 napos az esküvő és az egész falu lakosságát meghívják. Majd a menyegző után az ifjú házasok pár napig nem hagyhatják el a házat, ez náluk hagyomány.


Hogy tetszettek a lehetséges esküvős helyszínek?

Igazából teljesen más, mint amit valaha is elképzeltem Bali-esküvő címén. Annyira más a szépérzékük, kultúrájuk, hogy leginkább azok a helyszínek tetszettek, amik külföldi tulajdonban voltak.


Mekkora volt a kultúrsokk mikor megérkeztetek?

Hatalmas volt, és azóta másként is értékelem a dolgokat magam körül. Akár a rizsszedő bácsi nyugalma, míg én azon stresszelek mi lesz X év múlva. Ott pedig olyan boldognak, egészségesnek tűntek, letisztult az életük. Nagyon családcentrikusak, összetartóak, mosolygósak.

Mellettük pedig úton útfélen bloggerekbe, influencerekbe, vagány szörfösökbe botlottál, akik bizony nem kissé láttatták meg a különbséget köztünk és köztük.


Változtatott rajtad ez az út?

Igen, mindenképp. Vágyom is vissza, vagy nem is biztos, hogy vissza. De Bali után rájöttem, hogy vágyom az utazásra. Arra, hogy a munkám gyümölcsét élményekké alakítsam. Nehéz is visszaállni a nyugalomba, a munkába, mikor elemi erővel buzog benned a menni, látni, tapasztalni vágy.


Meddig tartott visszaállni, vagy egyáltalán sikerült-e?

Mostanra, vagyis 2 hétbe telt. Az első hétfőn, ha nem lettem volna kipihenve, biztos nagyon mélyen érintett volna, hogy ami decemberben az elutazás előtt rutin volt és simán ment, most teljesen távoli és nem tudom a saját napom beütemezni. Viszont nagyon tetszett, hogy korán tudtam kelni, mert én egyébként nem vagyok egy reggeli típus.


Voltak visszaidézős pillanataid? Tudod mikor arra gondolsz, hogy ekkor Balin épp a kertben reggeliztünk.

Hogyne, sokszor. A mai napig is megjelenik Bali az instás kihívásban amit csinálok. D.Tóth Kriszta instagramjáról inspirálódtam, ő már háromszáz körüli #napom posztnál jár. A lényeg az, hogy nap mint nap posztolj valamit, ami megérintett, tetszett, ami történt veled. Két hete otthon vagyok, pörgős, élménydús napjaim vannak, mégis még mindig visszaidézem az Indiai-óceánt.

Azért is fontos nekem ez a kihívás, mert az efféle dolgokkal hadilábon állok. Eleinte nagy a lelkesedés, de ahogy ez alábbhagy elmúlik a varázs. Tudom apróság, de büszke vagyok, hogy már a 29.napnál tartok.

Mit üzensz azoknak, akik mérlegelnek egy ilyen utazást, de félnek belevágni?

Engedd el a berögződéseid, légy laza, és hagyd picit sodorni magad. Ne keresd a kifogásokat, a "majd ha" mondatokat, abból mindig lesz elég. Inkább utazz, élvezd ki, mert az évek csak telnek. Mi most megfogadtuk, hogy hagyománnyá tesszük ezeket az utazásokat, mert annyira jó volt. Amiatt is, hogy mindketten olyan égési fokon élünk, hogy kell idő magunkra és egymásra is, kiszakadva a mindennapokból.

Reméljük jól utaztál velünk és élvezted a beszélgetést!

Puszi, Klaudi és Tünde

U.i.: Ha csatlakoznál hozzánk a hátsó ülésen van hely. Garantáljuk, hogy sokat fogsz nevetni! ;)


© 2018 By Love, Wedding & Co. by Klaudia Vajai

  • Facebook - Black Circle
  • Instagram - Black Circle
  • Pinterest - Black Circle
  • Blogger - Black Circle