Jegyesfotózás gyűrű nélkül?!

A tavasz közeledtével egyre jobban foglalkoztatott, hogy mivel is lepjem meg Páromat sokadik évfordulónkra. Túl voltunk már a plüssmackó, parfüm, ékszer és társai szokásos évfordulós ajándékokon. Idén ennél sokkal egyedibb ajándékot szerettem volna Ákosnak adni. Egy élményt, amire évek múltán is mosolyogva gondolunk vissza. Ekkor jött az ötlet, hogy készítessünk egy olyan fotósorozatot, ami tükrözi a kettőnk közti bensőséges kapcsolatot.


Így is lett, nem túl hosszas keresgélés után nagy kedvenceimre esett a választás. Írtam Enikőnek és Levinek, a Pinewood Weddings fotósainak, hogy mire is készülök. Ők pedig nagy örömmel elvállalták a felkérést. A gond csak akkor jött, amikor teljes alakos közös fotókat kértek tőlem. Rá kellett jönnöm, hogy nekünk nincsenek is "rendes" képeink. Ez pedig még jobban elkezdett motiválni.



A bemutatkozó emaillel nem volt gond, bármeddig tudok mesélni a kapcsolatunkról. :) Majd jött a helyszínválasztás. Mivel végig toszkán stílusban gondolkodtam, ezért egyértelmű variációként vetődött fel a zsámbéki és a gercsei romtemplom. Egyik jobban tetszett, mint a másik. Végül a zsámbéki mellett tettem le a voksom. A sors furcsa fintora, hogy ott jelenleg tilos fotózkodni, ráadásul teljesen belakott területről beszélünk a város központjában, nem úgy, mint a google-s képeken.


Na, de ne ugorjunk ennyire előre. A sok Enikővel való titkos emailezés után Ákosnak is be kellett adagolnom, hogy mire is készülök. Róla tudni kell, hogy nem igazán szeret szerepelni, fényképezkedni. Emlékszem, Pestről tartottunk hazafelé, amikor elújságoltam neki, mivel is szeretném megajándékozni. Nagyon meglepődött, még jó, hogy én vezettem. Pár perc gondolkozás után, azonban igent mondott, hogy miért ne. Innentől kezdve pedig nagy volt az öröm.


Elkezdhettem végre a fotózás nőcisebb részével foglalkozni, hogy mit is vegyünk fel?! Mert nem volt elég magamat felöltöztetni, hanem Ákosnak is ki kell talalnunk valami olyan szerelést, ami az egyéniségét tükrözi és nem fogunk rajta évek műltán röhögni. Nem volt kérdés, hogy ebben csak egy valaki tud nekem tanácsot adni, mégpedig Kollár Ági, stílustréner, aki nem mellesleg a mentorom is. Hosszas telefonbeszélgetés után arra jutottunk Ágival, hogy egyszerű, pasztell színekben és fehér ingben érdemes gondolkodnunk. Szerencsémre egy bécsi boltban rám kiabált a ruhám, Így minden adott volt a fotózáshoz. Már csak a jó idő miatt kellett izgulnunk.


Bizakodva vártuk április 6-át, a fotózás napját. Rám jellemzően ragyogóan sütött egész nap a napocska, csak kissé fújt a szél. Aznap 7:15-korra volt várható a naplemente, ezért 5 órakor találkoztunk Leviékkel a zsámbékon. A templom lábánál sajnos kiderült, hogy mégsem olyan ideális helyszín, a konténerben ülő jegyárus Hölgyről nem is beszélve... Így közös megegyezés alapján ismét autóba ültünk és meg sem álltunk a gercsei templomig. Mikor kiszálltunk a kocsiból, rögtön éreztem, hogy ez az amit szerettem volna. Pont így képzeltem el a templomot, egy nagy puszta kellős közepén, legelővel, pásztorral meg sok-sok kutyával. Egy ilyen már már csöpögősnek mondható idillikus helyszínen.



Gyors átöltözés után neki is ugrottunk a fotózásnak. Szorított az idő, egyre közelebb volt a naplemente. Szerencsére Enikő és Levi nagyon türelmes volt hozzánk. Díjazták, hogy folyton nevetünk. Könnyű dolgunk volt, csak önmagunkat kellett adnunk, mosolyogtunk, beszélgettünk, ők pedig úgy tettek, mintha ott sem lettek volna. Nagyon különleges fotós Páros, olyanok, akikkel legszívesebben most azonnal beülnél egy kocsib